Muszáj blogolnom az a helyzet, mert történetet nem tudok írni. Szóval hm.. blog. :)
Bár kevésbé vidám lesz lehet, amit írok. Mostanába nem vagyok jó passzban. Annyi féle " gondom " van. Bár ezek olyan gondok, hogy másoknak légykaka, mert épp háború folyik körülöttük, vagy árvaházban nől fel, vagy egyéb durvább problémák. Én nem bírnám ki egyiket sem, mert ezt a kevéske "életbeli gondokat" sem viselem túl jól. Afféle gondok mint egy átlagos tinédzsernek vannak... Fiúk... a suli... Bár vannak olyan gondok is amik nem egészen "átlagosak". Itt ez a fránya pánikbetegségem. Aki nem tudna erről semmit, annak elmesélem, hogy mi is ez. Akkor lesz valaki pánikbeteg amikor sokat stresszel, vagy lelki gondjai vannak, meg ilyenek. Nekem még edzőtáborban alakult ki augusztusban és azóta sem múlik el. A kiváltó ok pedig, az hogy túlságosan is emg akartam felelni. A maximumnál is többet szerettem volna előhozni, és ha netán úgyéreztem, hogy valami nem megy, akkor előjött. A suliba is előjön, volt hogy heti 2-3 alkalommal. Nyomorúságos egy dolog. Minden egyes pánikroham előjöttekor halálfélelmem van. Úgy érzem, mintha nem kapnék levegőt és sírógörcsöt kapok. Van hogy hamar elmúlik és van, hogy beletelik 10-15 percbe, míg helyre jövök. És hogy hogy lehet ezt kezelni?! Én pszihológushoz járok, talán segít majd idővel. Talán. De addig is edzés nuku... Mert hogy én kick-boxolok és megeröltető fizikai munka és roham és.. fú..
Hát ez lennne... Szííváááás... :S Nah ennyi, mert idők közben tv-ztem és elszállt az ihhhhlet. Majd még irok.

PáPuszi